2010. június 24., csütörtök

Szerelmi történet két macskáról...

A házi macskában is ott van mélyen az ősi ösztön, de az ember közelsége egy kicsit őt is emberibbé tette. Bár mint a nagymacskák Afrikában, ő is a napszaknak megfelelően végzi megszokott tevékenységét, lustálkodik, játszik, vagy éppen vadászik, de a szelídebbje -vagyis kit nem vertek, rúgtak vagy dobtak meg kővel rossz emberek- az a simogatást dorombolással hálálja meg. Én csak pár percet töltöttem velük, de így is számtalan árulkodó mozdulatot sikerült lefotóznom. Talán nektek is tetszeni fog.


 Csak csendben csak halkan....




Hoppáááá, hoppááá! Egész jó cicamica!

 Gyere bébi szeress!!!


Jaj, jajj! Nincs rajtam szőke hajszál?? Még lebukom otthon!

Az igazság odaát van! Csak nem merek odamenni!


Inkább itt keresem az igazságot, vagy egy lepkét!

Nini egy ismerős! Keressük együtt az igazságot!

Az igazság az, hogy gyorsan terjed a hír!
Hallottad: a fekete macska kivel csókolózott?


Én hülye hát nem lebuktam otthon! Most kikaparta az egyik szemem az asszony és kivert kutya lettem!

1 megjegyzés:

Judyty írta...

Macskasors - férfisors?!