2010. július 1., csütörtök

Amikor a vadász menekül...

Minap a szúnyogcsípések száma elérte a kritikus mértéket, így egy sárga elfogóvadászt küldtek elpusztításukra. A gép egyre közelebb jött, míg végül már már meg tudtam volna érinteni. Annyira el volt foglalva az irtás szépségével, hogy közben nem vette észre, hogy vihar közeledik. A szélviharral tarkított, villámszórós felhő aztán oly gyorsan késztetett távozásra, mint amilyen váratlanul felbukkant. Azért még az irtás megmaradt  tartalmát a házam tetejére szórta. Na ott biztos nem lesz szúnyog!

 Na akkor spuri!
Hú de nehéz vagyok még és így lassú!
Nini ott egy ház! Tele szúnyoggal!
Na adjunk neki!! Aztán spuri haza!

Nincsenek megjegyzések: